Képzőművészeti kalandok unokáimnak 2. (Rippl- Rónai)

Karácsony
1903
Olaj, fa, 67 x 99 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A Karácsony és a Szomorúság című festmények azonos témát, hangulatot idéznek, valószínűleg közvetlenül egymás után készültek. A Szomorúság tömörebb, áhítatosabb változata a Karácsony című festménynek. Rippl-Rónai Kaposvárra való végleges hazatérése után nem sokkal házat vett a városban és a ház szobái korai interieur-képei színteréül szolgáltak.

A Karácsony teljes interieurt mutat, felvillantva a művész életének kedves, meghitt tárgyait. A kép sötét komor foltjai - a levelet író Lazarine (Rippl felesége) és az elmenni készülődő idős asszony, a művész édesanyja - Rippl francia "fekete" korszakára utalnak. Az idős asszony alakja azonban szigorú kompozíciós eleme a képnek, a fekete színfoltok a téri ritmus kialakítói. Rippl művészi fantáziáját megragadta a feketék és az égő, világító színek együttes hatása. A dekoratív, színes kendő a karácsonyfa mögött a falon, a csíkos huzatú bútorok, a filodendron élénk zöldje, a csillogó díszek felragyognak, feloldva a komor előadásmódot, együttesen adják vissza a karácsony ünnepi varázsát.

Aristide Maillol portréja
1899
Olaj, vászon, 100 x 75 cm
Musée d'Orsay, Paris





Üvegablak a Japán Kávéház telefonfülkéjéhez
1910
Antik üveg, ólomkeretben, 49 x 108 cm
Iparművészeti Múzeum, Budapest






A kivitelezést Róth Miksa végezte, Rippl-Rónai József terve alapján.
















Körtvélyesi kastély
1907
Olaj, karton, 52 x 70 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1904-1905-ös tanulmányútja során az itáliai mozaikok monumentalitása, dekorativitása nagy hatással volt Rippl-Rónai művészetére. Később ezeket az élményeket beépítette festészetébe, és kialakított az úgynevezett kukoricás korszak technikáját. 1907-08-tól kezdve festményeit nagyjából azonos nagyságú, egyszínű ecsetvonásokból állította össze, melyek élénk, mozgalmas részei a nagy színfoltoknak. A körvonalak a dekorativitást, az apró foltok a tömegszerűséget erősítik.

Az 1907-es Körtvélyesi kastély korai, kissé bizonytalan jelentkezése ennek a stílusnak. Több hasonló témájú képet festett, az itt látható kastély és kert az Andrássy grófok birtoka volt. Még az impresszionizmus hatása érződik abban, hogy feloldja a folyamatos körvonalakat és a fény-árnyék játéknak fontos szerepet tulajdonít, de már a divizionista elvekkel is szembefordul és a színeket nem bontja alkotóelemeikre, nagyobb jelentőséget tulajdonítva a tiszta, keveretlen, erős színeknek. A két égőpiros folt - a napernyő és az előtérben álló nő szoknyája - elsősorban a dekorativitás fokozására szolgál.

Kalitkás nő
1892
Olaj, vászon, 186 x 130,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Finom artisztikum, harmonikus kolorit, érzékenyen kiegyensúlyozott kompozíció jellemzi a neuillyi évek "fekete" korszakának ezt a kimagasló alkotását. A zöld különböző árnyalataival megfestett interieur semleges környezetébe egy álló nőalak karcsú sziluettje rajzolódik. A kezében tartott kalitka tartásától kissé hátradől; a kibillenő mozdulat bizonytalansága a párás színek elmosódottságára fele. A zártságot érzékeltető mesterséges megvilágításban a tárgyak csak halvány körvonalaikban érzékelhetők, ugyanakkor a nőalak profilja és a kalitkát tartó kezek metsző fehérséggel válnak el a sötét háttérből. Az összemosódó színek és a foltokká sűrűsödő formák a szecesszió elvont képépítésének hatását jelzik. Rippl szecesszionizmusában az időtlenné tett pillanat "halk és komoly, sokszor szomorú" hangulata uralkodik. A jelzésszerű térábrázolás, a plaszticitásától megfosztott figura kecsesen ívelt mozdulata, az egymáshoz közel álló színek finom érzékisége Rippl sajátos stílusértelmezését, dekoratív formavilágát érzékelteti. (Szecesszió)

Fiatal nő rózsával
1898
Szőnyeg, 230 x 125 cm
Iparművészeti Múzeum, Budapest

























Fehér ruhás nő
1896
Papír, pasztell, 31 x 25 cm
Janus Pannonius Múzeum, Pécs

1895 táján Rippl-Rónai skót festőbarátjával közösen egy-egy könyvecske elkészítésén fáradozott. Miután elkészültek Rippl-Rónai litográfiái és Knowles fametszetei, kiadót kerestek, aki aztán szöveget íratott a rajzokhoz, mintegy illusztráltatta azokat. "...A skóté szomorú, az enyém víg; ő a halálra, én pedig az élet iránt nyújtok kedvet; az enyém a nyár, az övé a tél; az én könyvem a világosság, a fiatalság, a nap ragyogása és a szép természet bearanyozása, fiatal lánykák habozása az életük küszöbén, később, és végre amidőn megnyugodva tekintenek vissza múltjukra" - írja egyik levelében. Rippl füzetkéje Les Vierges (Szüzek) címen jelent meg és négy színes grafikai lapot tartalmazott. A kontúrozott síkokból alakított vonalas rajzot 1896-ban az itt látható pasztellban megismételte. (Ez időben vált kedvelt kifejezőeszközévé a pasztelltechnika.) Fehér ruhás, lehajló, széles karimájú kalapban sétáló nőalakot látunk, kezében nyitott könyvvel. Zöld fűben lépked, háttérben a fák összefüggő lombja, a lombok közt kerek gyümölcsök piroslanak. A kép középtáján kővel szegélyezett kerti út húzódik végig. A nőalakot vastag kontúrral keretezett egységes fehér foltokból építi fel, a határoló vonalak hullámosan hajladoznak, sehol egy szögletes forma, minden hajlékony, minden lekerekített. A zöld mező és a fák zöld lombja is apró kerek felületek összességéből adódik, a tájképi részleteknél azonban a szecessziós síkszerű vonalritmusába plasztikus elemek is keverednek.

Feketefátylas nő

1896
Olaj, vászon, 99,7 x 80 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest




A kép Madme Mazet-t, a festőnőt ábrázolja, a kozmopolita "fin de siecle" nő megtestesítőjeként. A festő kétértelmű figurát alkotott; látszólag gyászoló nőt látunk, de az arckifejezés talányos, valami frivol kacérsággal.


















Zorka piros fotelben
1918
Pasztell, papír, 52 x 42 cm
Magántulajdon
































Női profil (Zorka)
1916
Pasztell, karton, 53 x 41,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest


























Kinai csészés nő
1920
Pasztell, papír, 51,5 x 41 cm
Magántulajdon




























Didergő lány kék gyűrűvel
1916
Pasztell, papír, 50 x 40 cm
Magántulajdon






























Bányai Zorka fekete ruhában
1919
Olaj, karton, 121,5 x 86 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest












































Szinyei Merse Pál
1911
Olaj, karton, 70,5 x 96 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest


















Utolsó önarckép
1927
Pasztell, karton, 49 x 40 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
































Szabó Lőrinc
1923
Pasztell, papír, 50 x 40 cm
Magántulajdon




















Karinthy Frigyes
1925
Pasztell, papírlemez, 41 x 51,5 cm
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

















Babits Mihály
1923
Pasztell, papír, 54 x 43 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
























Móricz Zsigmond
1923
Pasztell, papírlemez, 50 x 40 cm
Magántulajdon
























Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett
1907
Olaj, karton, 68 x 100 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Rippl-Rónai József munkásságának egyik legfontosabb állomása ez a kép, melyen két korszakának találkozását figyelhetjük meg: az intim hangulatú interieur-képeknek és a következő, úgynevezett kukoricás korszak dekoratív műveinek elemei együtt fedezhetők fel rajta. Az interieur-képek általában szemlélődő tartású szereplője a mindig pipázó bácsi, itt is csendesen üldögél a művész múltba merülő édesapja mellett. Rippl-Rónai itt a korábbi, szobabelsőt ábrázoló műveivel szemben leszűkíti a teret, részleteket nem mutat, csak a lényegre koncentrál.

Az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett az érzéseket, hangulatokat rögzítő oldottabb művek és a szigorú szerkesztéssel megkomponált alkotások tökéletes ötvözete. Ezen a művön semmi sem esetleges, a színek, a figurák ezt az egységet szolgálják. Piacsek bácsi alakjában és az élénk sárga háttér síkszerű megoldásában már a széles ecsetvonásokkal létrehozott pöttyöket, színfoltokat láthatjuk. Azonban sem az itt megjelenő, új technika, sem a harsogó színek használata - sárga fal, égő piros terítő - nem az öncélú dekorativitás, hanem a szigorú kompozíció kiegyensúlyozottságának elemei. Így kerül kiegészítő színként a sárga háttér mellé az egyik oldalon a kék csíkos karosszék, a másikon a zöld bútorhuzat foltja. Hasonló kompozíciós szerepe van az asztalon álló boroskancsónak és a két pohárnak.

Róma villa

Róma-villa, Rippl-Rónai József lakóháza Az 1868-ban, barokk stílusban épült Róma-villát 1908-ban vette meg Rippl-Rónai József festőművész. A műteremlakásként használt villát eklektikus stílusban átalakították.

Kaposvár, Róma-hegy 88.











Amikor az ember visszaemlékezéseiből él
1904
Olaj, lemezpapír, 70,4 x 103,6 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A bensőséges interieur-képek sorozatának nagyszerű darabja, teljes joggal nyerte el 1906-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díját. Közeli kapcsolatban áll a Fehér fa barna bútorokkal és a Flox és Filox c. képek összehangolt bensőséges színvilágával, hangulatával. Színeinek ereje és gazdasága azonban hatványozottabb. Képépítése mesteri: a közeli és távoli tér alkalmazásával fejezi ki a mű központi alakjának, az idős asszonynak fizikai és lelki távolodását, a világgal lassan, csendben megszűnő kapcsolatát. A második tér finom, szürkéskék színei érdekes ellentétet alkotnak az előtér vidám tarkaságával. Rippl-Rónai korábbi munkáinak felvázolt jelzéseivel, a sokszor megfestett tarka kendő égő vöröseivel. Az élet és az elmúlás megváltoztathatatlanságát szolgája az ablak és az ajtó tengelyébe állított hunyt szemű, funkcióját vesztett tükör is: dísztárgy csupán.

Apám, anyám
1897
Olaj, vászon, 69,5 x 95,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest













Szüleim negyven évi házasság után
1897
Olaj, vászon, 156,2 x 119 cm
Budapesti Történeti Múzeum, Budapest


















Tekézők
1892
Olaj, vászon, 80,5 x 117 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Rippl-Rónai "fekete" korszakának egyik fő műve. A csak néhány kontúrral és sötét színű területekkel körvonalazott alakok azt a nyugalmat és lassú mozgást tanúsítják, amely Rippl-Rónait e játékhoz vonzotta. Ez és több más ebben az időben készült festmény egy olyan fontos festő csoport hatását jelzi, amelybe Vuillard, Bonnard, Valloton és Denis tartozott, és amelyik Rippl-Rónait is tagjának tekintette. (NABIS - Próféták)

Öreganyám
1894
Olaj, vászon, 152 x 111 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest





















Nő fehérpettyes ruhában
1889
Olaj, vászon, 187 x 75 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Az 1889-ben készült Nő fehérpettyes ruhában c. kép már a Munkácsy-hatástól felszabadult, új festői utat kereső Ripplt mutatja. J. P. Knowles ismertette meg vele az angol Whistler művészetét, akinek nagyvonalú kifejezésmódja, elegáns szürke-fekete színvilága nem maradt hatástalan a fiatal festőre. Ebben az időszakban Rippl hosszúkás formátumú képein életnagyságú figurák jelennek meg visszafogott eszközökkel ábrázolt interierurökben; az érzékeny festésmód finom beállításokkal párosul. A szinte jellegtelen háttér előtt kecsesen lépő karcsú nőalak kissé keresett mozdulata még a modell utáni festésre utal, de a dekorativitást hangsúlyozó, síkban megjelenő részletek, a tudatosan letompított színek és a festői kivitel finomsága már új személetet tükröz. A 19. sz. akadémikus zsánerfestészetének kötött formáitól eltávolodva Rippl ezzel a művel tette meg az első lépést a Whistler művészetével rokon szecessziós posztimpresszionisztikus megoldások felé.

Vörössapkás önarckép
1924
Pasztell, karton, 52,5 x 43 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

"Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszonytagságos, kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik" - írta Rippl-Rónai 1923-ban Ersnt Lajosnak. Így készült el sorra Babits Mihály, Osváth Ernő, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Schöpflin Aladár és Fenyő Miksa portréja. Bár nem tekinthető folytatásnak, alig egy év múlva figyelme önmaga felé fordult, megalkotta a Vörössapkás önarcképet, mintegy koronájaként e késői korszakának.

"Kíváncsian ült le a tükör elé, hogy megfigyelje benne, milyenné változtatta mivoltát az eljáró idő... Öregember nézett reá az üvegből, megereszkedett formájú arc, fehér bajuszú fehér fej. Félrevágott francia művészsapka a fején, nyaka körül ugyanolyan színű sál. Télikabátosan, félprofilba fordultan, a szemére húzott sapka alól sötéten és komoran néz reánk. A fiatalos dac még nem ernyedt el az arcán. Így néz szembe a végezettel az elszánt ember, aki számot vetett magával és tudatában van annak, hogy ő a mulandósággal szemben is olyan valaki, aki megmaradt ezen a földön, mert életének munkájával szebbé és gazdagabbá sikerült azt tennie." (Elek Artúr)

RIPPL-RÓNAI József
(1861, Kaposvár - 1927, Kaposvár)


A modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi.

1882-ben Zichy Ödön családja házitanítójaként Szurdon és Kalksburgban élt. 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is. Francia nőt vett feleségül, Lazarine Baudriont.



1889-től alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. 1889-ben festette Nő fehérpettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Ezekben az években került barátságba Maillollal a kiváló szobrásszal, akivel 1892-ben közös műterme is volt és később nagyszerű portrét is festett róla (Párizs, Modern Múzeum). Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, az Ágyban fekvő nőt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, Magyar Nemzeti Galéria), a Tekézők c. dekoratív ritmusú képét (1892, Magyar Nemzeti Galéria). Ekkori művei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám c. kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után (Budapest, magántulajdon) c. művét. 1896-97-ben Andrássy Tivadar részére szecessziós stílű modern intérieurt tervezett. Ezekben az években többször szerepelt párizsi kiállításokon is.


A századforduló után hazaköltözött Párizsból Kaposvárra. 1900 decemberében műveiből kiállítást rendezett, de a magyar közönség még nem értette meg munkáit. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Művészetében "fekete korszakát" dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. 1904-ben festette Amikor az ember visszaemlékezéseiből él... (Magyar Nemzeti Galéria) c művét, amelyre 1906-ban társulati díjat kapott.

Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez időtől többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról "kukoricás"-nak nevezte el. A kornak fő műve az Apám én Piacsek bácsi vörösbor mellett (Magyar Nemzeti Galéria). 1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be.

A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb.), 1926-ban a Uffizibe került Önarcképe. Emlékezései 1911-ben és 1957-ben jelentek meg.

EPILÓGUS

Kissé szomorú külön történet a Zorka-eset. Már befutott, idősödő művész, amikor megismerkedik Bányai Ilonával, akit Zorkának nevez. Időskori fellángolás az ifjú, műveletlen, különös pincérlány iránt, akit taníttat - eredménytelenül. Egy sor kép tanúsítja felkorbácsolt érzelmeit, de ezek színvonala - szerintem - már nem a nagy művész korszakos képeinek nívója, hanem az öregedő művész érzelmeinek tükrei:

• Bányai Zorka fekete ruhában,
• Didergő lány kék gyűrűvel 1916,
  
• Kinai csészés nő 1920,
  
• Női profil (Zorka) 1916,
  
• Zorka piros fotelben 1918,

Családi élete felbomlik. Két időskori önarcképén szomorú magára maradottság látszik...