Kondoleáló levelek - 49.
....
Csodálatosan szép idő adatott a temetésre az előző napi csúnya, esős nap után.
Mártát és Titeket nagyon sokan szeretnek, hiszen az átlagosnál jóval többen voltunk és a rengeteg virág is jelezte a szerető együttérzést.
Becsületesen felhasználta Zila Péter a kapott információkat és fejtegette az igét. Érződött a kapcsolatból adódó személyesség is.
Kedves volt az is, hogy a gyülekezetet képviselő énekesek is segítették a közös éneklést.
Büszkeségeiteket, ahogy az egyik családi fotóval kapcsolatban fogalmaztál, most újra láthattuk, bár nagyon szomorúan.
Az unokáitok is nagyon aranyosak. Sok-sok örömöt jelentettek mindkettőtöknek és biztosan még sok boldogságot tartogat számodra a velük töltött idő, alkalmak.
Nagyon örültem a feltett és küldött fotóknak. Bár az külön rejtély, hogy miként tudtam hozzájuk férni. Mivel ez nálam egyáltalán nem magától értetődő, hol sikerül, hol nem. Pl. még egyszer már nem ment. Néha kőkorszaki szakinak érzem magam a számítógéppel kapcsolatban. Jó lenne sokszor egy fiatal a közelben, aki tudna segíteni, ha tehetetlen vagyok. Mindegy. A lényeg az, hogy nagyon jó volt megnézegetni a régi fotóitokat. Az esküvői képen olyan kedvesek, szépek vagytok! Mártát pont ilyennek képzeltem. Bájos kis szőkeség. Persze lehet, hogy a képzelésbe besegít az, hogy úgy emlékszem, egyszer nagyon régen nézegettünk Nálatok régi fotókat. Nagyon tetszik az a képe is Mártának, amikor Mátéval van. Azt a Mártát nagyon ismerem és szeretem. Margit néni, Jóska bácsi kedves képei is sok emléket idéztek bennem.
Nem reagáltam még arra, hogy írtál az unokák gyász-feldolgozásáról. Tüneményes Máté megfogalmazása, amit a kis kéz-rajzával fejezett ki. Annyira megható a gyerekek szívének megmutatkozása ilyen-olyan formában. Olyan sokat, rengeteget jelentenek ők nekünk!
Márta néni hogy van? Remélhetőleg nem a temetés készítette ki őt annyira, hogy ágynak esett. Jó, hogy Dalma odaköltözésével megoldódni látszik az ellátása, segítése.
Remélhetőleg hamarosan találkozhatunk Veled! Zsoli már szervezkedik.
Nagyon örülök, ha írsz, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ne érezd kötelezőnek a választ, ha éppen olyanod van.
Sok szeretettel:
Lilla
---+++---
...
Nemrég jöttem haza Csepelről, de szeretnék még ma válaszolni a leveledre.
A Kékkereszt Egyesület (iszákosmentő, biztosan tudod) csepeli csoportjának vezetője hívott meg igei szolgálatra. Kedves, őszinte társaság, jó volt közöttük.
A flow-ról már hallottam, bár más összefüggésben. Egyébként teljesen mindegy, hogyan nevezed, hiszen úgyis a tartalma a lényeges, illetve, amit átéltél ezzel kapcsolatban.
Azt hiszem értem, amiről beszélsz. Éltem már át hasonlót én is. Az a fura benne, hogy abszolút nem az ember állapota, logikája szerint működik a dolog. Úgy értem,hogy fizikailag, érzelmileg másra lenne "predestinálva", de valóban valami csoda folytán nem az történik vele, ami várható. Szerintem ez kegyelmi állapot. Pláne, hogy a "végeredmény" békességet, megnyugvást, sőt örömöt jelez.
Igen, azt gondolom, hogy az ige, igehirdetés által követhetővé vált számodra egy kicsit az az út, amelyen Márta előrement. És egy kicsit Márta új otthonra találásának élménye is a Tied lehetett.
Most úgy tűnik, hogy magyarázlak Téged, pedig Te élted át azt, amit...
De csak szeretném szavakba önteni, ahogy én értem a Te élményedet. Jól értem? Vagy nem egészen?
Úgy emlékszem, életem első - talán kicsit hasonlónak mondható - élménye akkor volt, amikor kb 17 évesen egyik kedves konfirmandus és ifis társamat temette lelkészünk. Amilyen megrázó volt maga a haláleset, olyan furcsa volt az örömteli lelkiállapot a temetésen. De nagy megtapasztalás is egyben. Hitben nekem nagyon sokat jelentett akkor. És később is, ha párszor előfordult, Isten különös szeretetének jeleként éltem meg. A "különös" jelző itt valóban fontos, mert Isten gondolata, útja valóban teljesen más, mint a mienk, embereké.
És most félthetlek egy kicsit?
Csak annyiból, hogy tapasztalatom szerint ezek a kegyelmi állapotok nem örökéletűek. Ezt Te is írod: "kis időre" adatott talán a színről-színre ragyogása... Ez nem von le semmit a megtapasztalás csodájának értékéből, persze. De a gyász feldolgozásának kemény munkája még hátravan.
Ugye elhiszed nekem, hogy ez nem "huhogás", hanem egy Téged nagyon szerető barátod őszinte szavai. Szólj, ha nem kérsz belőlük! (Látod, tele vagyok gátlással, miközben gátlástalanul a magam tapasztalatait tukmálom Rád. Bocsáss meg érte!)
Sok szeretettel:
Lilla
---+++---
Nem akartam írni már a temetésig, de nem tudom megtenni, hogy el ne küldjem Neked a mai igét.
Az idén én az evangélikus útmutatót olvasom (Losung) és a mai kiírt igék a következők:
"Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet." (Zsolt 94,19)
"Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben."
(2 Thessz 2,16-17)
---+++---
Töredezett idők álltak az utóbbi időben rendelkezésemre, így most szeretnék foglalkozni kéréseddel, amit olyan jó, hogy megfogalmaztál, ti. örülnétek a Mártával kapcsolatos emlékek megfogalmazásának, Veletek való megosztásának.
Köszönöm, hogy elküldted a családi elérhetőségeket, mert így tudtam írni a Lányoknak és Márta néninek. Dóra nagyon kedvesen már válaszolt is. (Egyébként nem várok válaszokat.)
Szeretném most leírni Neked, amit telefonban már mondtam is, csak nem vagyok benne biztos,hogy úgy sikerült, ahogy akartam, ahogy érzem.
Mártát az elmúlt évek alatt nagyon megszerettem. Annyira normális (a szó legpozitívabb értelmében), józan, reális, sallang nélküli ember volt. Ugyanakkor a másik gondjaira is érzékeny, empatikus. Teljes bizalmam volt hozzá. (Annyira rossz ez a múlt idő!)
Nekem az volt a nagy élmény, hogy egy gyönyörű, felfelé ívelő személyiség kibontakozásnak lehettem a tanúja, amit persze csak utólag fogalmazok meg így. Számomra Márta egyre szebb lett, és ezzel most elsősorban a belső tartalomra, értékeire akarok utalni. Amikor 15-én vasárnap Tímea átjött hozzám az ő templomukból és hozta a szomorú hírt, könnyezve üldögéltünk egy darabig a Salétrom u-i templomudvaron és neki is erről beszéltem.
Azt mondtam a telefonban, hogy annakidején elvettél feleségül egy számodra bizonyára gyönyörű lányt, és akkor még nem tudhattad, hogy az igazi szépség, gazdagság, teljes kibontakozás még hátra van, azaz egész életén át fog tartani és végső formáját pont akkor nyeri el, amikor a testi szenvedések, nyomorúságok közepette talán a legkevésbé várható, mégis megtörténhet.
És hogy ez így lehetett, abban Neked kulcsszereped volt, igazi, hűséges, odaadó, Istentől rendelt társként. Csodálatos lehetőség volt számodra, ugyanakkor persze igen megpróbáló, hogy mellette lehettél végig a szenvedések poklában is. Földi viszonylatban a teljes biztonságot jelenthetted Mártának, szereteteddel a legnehezebb akadályokon is átvezethetted. Hála legyen az Úrnak, hogy együtt csinálhattátok végig!
Sok apró emlékem van Mártáról, igyekeztem mindenkinek (már akiknek írtam) felvillantani valamit ezekből, de a leglényegesebb Vele kapcsolatban az, amiről most írtam. Ajándéknak érzem a Vele, Veletek való kapcsolatot, a sok-sok közös, más családtagokhoz is fűződő emlékkel együtt.
Most már tudom, hogy a gyász feldolgozásában nagyon fontos szerepe van a múltnak, az emlékeknek. Korábban nagyon nem szerettem visszafelé nézni, mert túl fájdalmasnak tűnt. Persze azért most is inkább előrefelé szeretek tekinteni. Nagy reménységgel vagyok a "szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív által fel sem fogható", Krisztus által készített mennyei csodák iránt.
Még egy gondolatot meg akarok osztani Veled. Valami 102 éves bölcs mondása: "Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzet." Szerintem ez a földi és a mennyei életre egyaránt vonatkozik. Bár valószínűleg ott már másként mérik a lélegzetvételt.
Ennyit tudok most mondani.
Szeretettel:
Lilla
---+++---
