Festő és iparművész. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly, Münchenben Liezen-Mayer tanítványa volt. Eleinte történeti kompozíciókat alkotott (Tordai országgyűlés, II. Rákóczi György halála, Eger ostroma).Körösfői készítette az Országház ebédlőtermének freskóit (Bölényvadászat, Halászat a Balatonon a 15. sz.-ban) és a Zeneakadémia falképeit (A művészet forrása, 1907). Tehetsége e területen bontakozott ki a maga teljességében. Iparművészettel, később szobrászattal is foglalkozott. Üvegablakokat, gobelinkartonokat, mozaikokat tervezett. Arcképeit a lélekábrázolás finomsága jellemzi (pl. leány arcképe). Az Iparművészeti Iskola tanára volt. Számos műve van a Magyar Nemzeti Galériában.
A Karácsony és a Szomorúság című festmények azonos témát, hangulatot idéznek, valószínűleg közvetlenül egymás után készültek. A Szomorúság tömörebb, áhítatosabb változata a Karácsony című festménynek. Rippl-Rónai Kaposvárra való végleges hazatérése után nem sokkal házat vett a városban és a ház szobái korai interieur-képei színteréül szolgáltak.
A Karácsony teljes interieurt mutat, felvillantva a művész életének kedves, meghitt tárgyait. A kép sötét komor foltjai - a levelet író Lazarine (Rippl felesége) és az elmenni készülődő idős asszony, a művész édesanyja - Rippl francia "fekete" korszakára utalnak. Az idős asszony alakja azonban szigorú kompozíciós eleme a képnek, a fekete színfoltok a téri ritmus kialakítói. Rippl művészi fantáziáját megragadta a feketék és az égő, világító színek együttes hatása. A dekoratív, színes kendő a karácsonyfa mögött a falon, a csíkos huzatú bútorok, a filodendron élénk zöldje, a csillogó díszek felragyognak, feloldva a komor előadásmódot, együttesen adják vissza a karácsony ünnepi varázsát.
1904-1905-ös tanulmányútja során az itáliai mozaikok monumentalitása, dekorativitása nagy hatással volt Rippl-Rónai művészetére. Később ezeket az élményeket beépítette festészetébe, és kialakított az úgynevezett kukoricás korszak technikáját. 1907-08-tól kezdve festményeit nagyjából azonos nagyságú, egyszínű ecsetvonásokból állította össze, melyek élénk, mozgalmas részei a nagy színfoltoknak. A körvonalak a dekorativitást, az apró foltok a tömegszerűséget erősítik.
Az 1907-es Körtvélyesi kastély korai, kissé bizonytalan jelentkezése ennek a stílusnak. Több hasonló témájú képet festett, az itt látható kastély és kert az Andrássy grófok birtoka volt. Még az impresszionizmus hatása érződik abban, hogy feloldja a folyamatos körvonalakat és a fény-árnyék játéknak fontos szerepet tulajdonít, de már a divizionista elvekkel is szembefordul és a színeket nem bontja alkotóelemeikre, nagyobb jelentőséget tulajdonítva a tiszta, keveretlen, erős színeknek. A két égőpiros folt - a napernyő és az előtérben álló nő szoknyája - elsősorban a dekorativitás fokozására szolgál.
Rippl-Rónai József munkásságának egyik legfontosabb állomása ez a kép, melyen két korszakának találkozását figyelhetjük meg: az intim hangulatú interieur-képeknek és a következő, úgynevezett kukoricás korszak dekoratív műveinek elemei együtt fedezhetők fel rajta. Az interieur-képek általában szemlélődő tartású szereplője a mindig pipázó bácsi, itt is csendesen üldögél a művész múltba merülő édesapja mellett. Rippl-Rónai itt a korábbi, szobabelsőt ábrázoló műveivel szemben leszűkíti a teret, részleteket nem mutat, csak a lényegre koncentrál.
Az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett az érzéseket, hangulatokat rögzítő oldottabb művek és a szigorú szerkesztéssel megkomponált alkotások tökéletes ötvözete. Ezen a művön semmi sem esetleges, a színek, a figurák ezt az egységet szolgálják. Piacsek bácsi alakjában és az élénk sárga háttér síkszerű megoldásában már a széles ecsetvonásokkal létrehozott pöttyöket, színfoltokat láthatjuk. Azonban sem az itt megjelenő, új technika, sem a harsogó színek használata - sárga fal, égő piros terítő - nem az öncélú dekorativitás, hanem a szigorú kompozíció kiegyensúlyozottságának elemei. Így kerül kiegészítő színként a sárga háttér mellé az egyik oldalon a kék csíkos karosszék, a másikon a zöld bútorhuzat foltja. Hasonló kompozíciós szerepe van az asztalon álló boroskancsónak és a két pohárnak.
"Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszonytagságos, kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik" - írta Rippl-Rónai 1923-ban Ersnt Lajosnak. Így készült el sorra Babits Mihály, Osváth Ernő, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Schöpflin Aladár és Fenyő Miksa portréja. Bár nem tekinthető folytatásnak, alig egy év múlva figyelme önmaga felé fordult, megalkotta a Vörössapkás önarcképet, mintegy koronájaként e késői korszakának.
"Kíváncsian ült le a tükör elé, hogy megfigyelje benne, milyenné változtatta mivoltát az eljáró idő... Öregember nézett reá az üvegből, megereszkedett formájú arc, fehér bajuszú fehér fej. Félrevágott francia művészsapka a fején, nyaka körül ugyanolyan színű sál. Télikabátosan, félprofilba fordultan, a szemére húzott sapka alól sötéten és komoran néz reánk. A fiatalos dac még nem ernyedt el az arcán. Így néz szembe a végezettel az elszánt ember, aki számot vetett magával és tudatában van annak, hogy ő a mulandósággal szemben is olyan valaki, aki megmaradt ezen a földön, mert életének munkájával szebbé és gazdagabbá sikerült azt tennie." (Elek Artúr)
Mona Lisa dísztelensége, klasszikus eleganciája, a festmény enigmatikus stílusa találgatások sorát indította el arra vonatkozólag, mi lehetett Leonardo szándéka a festménnyel.
• Egyesek szerint Mona Lisa dísztelen egyszerűsége, ruházatának ábrázolása szoros rokonságot mutat Leonardo más, vallási témájú festményeinek alakjaival (lásd pl. Az Utolsó vacsora alakjai), ezért feltételezik, hogy Mona Lisa portréja is vallásos töltetű: ruhájának színe és a háttérül szolgáló tájkép miatt valamiféle Földistennőt látnak benne.
• Más vélemény szerint Leonardo a nőalak dísztelenségével a természetes szépséget és vágyat hirdeti, afféle ars poétika ez a művész részéről.
• A nőalak egyszerűségét némelyek azzal magyarázzák, hogy a háttér a lényeg, mely nem más, mint a természeti, meteorológiai, légköri jelenségek tanulmányozása az új festői technikák segítségével.
• Pszichológus szemmel nézve Mona Lisa minden arcvonása kacér, kihívó természetre vall.
77 x 53 cm nagyságú, nyárfatáblára olajjal festett portré. Egy rejtélyes, megfontolt választékossággal teli, bölcsességet sugárzó női mosoly egy érdekes tájban. Sokak szerint talán az egész festészet történetének legismertebb alkotása. Ez köszönhető annak, hogy a kép „női” arca gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosították. (A képet 1911-ben ellopták, de 1913-ban előkerült)
Leonardo soha nem nevezte el a képet (a reneszánsz idejében még nem volt szokás a képeknek címet adni). A Mona Lisa címet Giorgio Vasari, az életrajzírója adta a 31 évvel a művész halála után. Lisa Gherardini egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo ötgyermekes, erényes felesége volt. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony, asszonyom) szónak.
A Gioconda a gondtalant jelentő Giocondo név nőnemű alakja. A kép rejtélyes mosolya miatt a cím (a. m. gondtalan nő) e kettős jelentéssel játszik.
Vincenzo Peruggia lopta el 1911. augusztus 21-én a képet Louvre-ból. Az esetet a 20. század legnagyobb műkincslopásaként tarják számon. A kép 1913. december 12-én Firenzében került elő, miután Peruggia tárgyalásokat kezdett az eladásáról a firenzei Uffizi képtár igazgatójával, Alfredo Gerivel, aki azonban feljelentette. A festményt az olasz állam visszaszolgáltatta a párizsi múzeumnak
A rejtély 2008 januárjában oldódott meg. A képen Lisa Gherardini, Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő felesége látható. A kutatók a Heidelbergi Egyetem gyűjteményében találtak rá a bizonyítékra. A feljegyzést 1503 októberében a művész egyik ismerőse, Agostino Vespucci készítette egy a Cicero leveleit tartalmazó kötet margójára. A feljegyzés arról tanúskodik, hogy a művész egyszerre három képén dolgozott, közülük egyik Lisa del Giocondo portréja.
