Szecesszió a magyar irodalomban

Szecesszió - Magyar irodalom

A szecesszió a magyar irodalomban többnyire a szimbolizmussal együtt bukkan fel.

1890-től A Hét biztosít fórumot az új irányzatnak, Kiss József (1843—1921) szerkesztésében. A korszak nagy stílusművésze Bródy Sándor; epikájában a dekorativitás és a stilizáció egyaránt szerepet kap, az újromantikával elegyítve.

A magyar szecesszió gyakran ötvöződik a stílromantikával, pl. Csáth Gézánál. 

Thury Zoltán stílusában impresszionista és szecessziós jegyek keverednek. 

Papp Dániel is a szecesszió közelébe helyezhető, elsősorban a líraiságra és stilizálásra való hajlama miatt.

Gozsdu Elek a pályája végén a tolsztojánizmus, a parnasszizmus és a szecesszió felé fordul.

Ambrus Zoltán fő műve a Midas király c. filozofikus művészregény, ill. lírai énregény (1891—1892), a szecesszió egyik sajátos terméke. Parabolisztikus novellái intellektuális tartalmúak, és zömmel szintén szecessziós fogantatásúak.

Krúdy Gyula szövegeiben a műelemek az énhez viszonyítva kapnak jelentéseket. A hős léthelyzete a magány, ebből lép át a nosztalgikus, értékeket hordozó múltba. A konkrét tér mindig sivár, de az emlékek által, a mese és a vágy révén gazdag atmoszférájú lesz, jelentésekkel telítődik. A többlettartalmak zömmel a testi vágyak, az erotika területéről kerülnek ki.

Czóbel Minka (1855—1947) a magyar szimbolista-szecessziós formanyelv egyik kialakítója. Verseiben az álom, a fantázia képei jelennek meg: a hó, a halál, a köd és a tükör. Hatott Weöres Sándor költészetére.

A Cholnoky testvérek is kapcsolatba kerültek a szecesszióval: Cholnoky Viktor (1868—1912) és Cholnoky László is (1879—1929).

Szini Gyula (1876—1932) szecessziós-szimbolikus novellák alkotója. 

Lesznai Anna (Moscovitz Amália, 1885—1966) költő, író és iparművész a magyar szecesszió fontos képviselője. Versei is figyelemre méltók, de hímzései és főképp könyvborítói (pl. Ady versesköteteihez) széles körben ismertek voltak. Fő motívumai: kert, virág, fa, föld.

Ady Endre költészetében a szecesszió sokféle módon megnyilvánul. Kezdő költői lépéseit ennek a stílusnak a jegyében teszi. Érett versvilágának egésze a szereplíra megnyilvánulása. Jellegzetes előadásmódja az önfeltárulkozás. Szövegeit a színgazdagság, a túldíszítés, a stilizálás magas foka jellemzi. Költeményeinek tipikus vonása a titok, a csoda, a misztikum. Alapmotívumai a könny, a halál, a bűn és az erotika; mindezek átesztétizáltan épülnek a versekbe. Pl. a Héja-nász az avaron c. versében (1905) a szecesszió két alapmotívuma, a halál és az erotika fűződik egybe.

Balázs Béla (Bauer Herbert, 1884—1949) költő és író, írásai erőteljes atmoszférát sugároznak. Szecessziós stílusában népi és szimbolista elemek is keverednek. Gyakori témája az álomvilág és a művész magánya. 

Tóth Árpád jellegzetes költői eljárása a stilizálás és a szimbolizáció.

Nagy Lajos korai elbeszéléseiben gyakori elem a felfokozott szerelmi vágy; a stilizáció később is jellegzetes eljárása lesz.

Somlyó Zoltán (1882—1937) első versei népies-szecessziós stílusúak.

Déry Tibor pályakezdésekor, a Lia című regényével (1917) csatlakozott a magyar szecesszióhoz, ezután — elsősorban az expresszionizmus révén — az avantgárd követője lesz.