(Rózsafélék családja, Rosaceae)
A rózsa nemzetség 100 faja az északi féltekén és a trópusi hegyekben él. Az egész nemzetség rendszertanilag rendkívül nehéz és tisztázatlan. A rózsafajok megjelenésükben nagyon változók, egymással könnyen kereszteződnek és ez megnehezíti a pontos azonosításukat. Nálunk mintegy 30 fajt - köztük bennszülött kisfajokat - tartunk nyilván. Rendszerint lombhullató vagy félörökzöld, felálló vagy kúszó szárú, tüskés (nem tövises!) hajtású cserjék. Leveleik egy kivételtől eltekintve páratlanul szárnyasak, pálhásak. A többnyire illatos virágaik magánosak, végálló ernyőkben vagy fürtökben állnak. A megjelenésében nagyon változó gyepűrózsa (csipkerózsa, vadrózsa) európai faj, mely a kontinens nagy részén előfordul, és csak az északi fenyveszónából hiányzik. Európán kívül Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában is honos. Hazánkban az Alföld kivételével mindenütt megtalálható, hegy- és dombvidéki faj. Cserjések, töviskesek, karsztbokorerdők, bükkösök, liget- és törmelékerdők, szénafüves lejtők, irtások, mesgyék gyakori növénye. Erőteljes, 5 méter magasra is megnövő, szúrós, lombhullató bokor. Ágain sűrűn álló tüskéi görbültek, horgasak. A levelek páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéjűek, fűrészesek, kopaszok, a levélnyelet pálhalevelek kísérik. A május-júniusban nyíló virágai halvány rózsaszínűek, ritkán fehérek, illatosak. Termései tojásdadok vagy elliptikusak, fényes felületűek, éretten pirosasak.
A gyepűrózsának a "csipkebogyónak" nevezett álterméseit (Cynosbati pseudofructus, Cynosbati fructus, Rosae fructus) használják. A csipkebogyó termések 0,5-1,5% C-vitamint, bioflavonoidokat (P-vitamin jellegű anyagokat), zsíroldékony karotinoidokat (rubixantin, likopin, béta-karotin), pektint, gyümölcssavakat (például alma- és citromsav) és jelentős mennyiségű magnéziumot is tartalmaznak.
A csipkebogyót elsősorban roboráló hatása miatt fogyasztják, mely mellett enyhe vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki.
Népi gyógyászatunkban a csipkebogyó használata napjainkban is általános, mellette azonban más vad- illetve termesztett rózsafajok is ismertek és használatosak. A csipkebogyó a népi táplálkozásban kiemelkedő fontosságú volt és sok helyütt még napjainkban is fontos erdei gyümölcsként fogyasztják. Terméséből ciberét, lekvárt, szörpöt, bort, üdítőitalt, illetve élvezeti teát készítenek, és mindezeket nem csak táplálékként, hanem vitaminpótló és gyógyhatású anyagokként is számon tartják. A teát, lekvárt és a szörpöt szíverősítő szerként ismerik, de érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen is ajánlják. A gyógytea használata hűlések esetén általános és az egész magyar nyelvterületen ismert.
A magvas és magok nélküli csipkebogyónak, a belőlük készített gyógyteának, lekvárnak és szörpnek roboráló hatásuk van, melyek fogyasztása meghűlések, valamint lázzal kísért légúti fertőzések esetén kiegészítő terápiaként javasolható. Ugyancsak ajánlatos a gyógytea illetve a csipkebogyólekvár és szörp fogyasztása várandósság és szoptatás ideje alatt, egyrészt C-vitamin és gyümölcssav, másrészt magnézium és egyéb ásványianyag tartalmuk miatt. A csipkebogyó alkotórésze lehet továbbá a vizelethajtó, a vesehomok- és vesekő újraképződését gátló és a fogyasztó teakeverékeknek is. A szárított terméseknek, a csipkebogyónak az ajánlott napi adagja 5-7,5 gramm.
Az egykori kutyatövis bokor, a vadrózsa korunkban már nagyra becsült gyógynövény, melynek több mint ötven faja ismert. A parlagi rózsa mellett mifelénk megtalálható a molyhos és rozsdaszínű, a piros és szürke levelű változat is. Ősszel minden felé ott bólogatnak előttünk a zömök bogyóktól terhes, hajlékony vadrózsabokor ágai. Mikor a bogyók barnás színárnyalatot nyernek, kezdődhet a szüretelés. A hecsedli lekvár jó minőségéhez feltétlenül fontos, hogy jól megválasszuk a szedés idejét. A bogyók vitamintartalma ugyanis a tenyészidő során egyre nő, mely csúcspontját a bogyók barnulása idején éri el.
Ugye nem kell bizonygatnom, hogy a házi csipkelekvár jóval magasabb és természetesebb ízvilággal ajándékozott meg
mint bolti változata. Ezentúl bizony minden őszvégi - tél eleji kötelező befőzőmunkáim oszlopos feladata lesz a csipkelekvár főzése.
Elajándékozva egy - egy lekváros üvegecskét megbecsülést és elismerést kaptam. Hihetetlenül hálásak voltak a "kiválasztottak". Olyannyira, hogy magam is csak akkor jöttem rá ritkaságának hatékony értékére.
Nem is értem miért nem főztem azelőtt is, hiszen kiskoromban sokszor szedtünk csipkebogyót lekvár és tea alapanyagának, sőt annak idején az iskolából is kijártunk tél elején csipkebogyót gyűjteni.
Az igaz, hogy szúrós, tüskés cserjéje nem adja kisebb karcolások nélkül csodálatos gyümölcsét, de kérem higgye el megéri az első fagyok után elindulnia egy kis dércsípte csipkebogyó vadászatra. Nem véletlen, hogy népies elnevezése olyan sokrétű és találó.
A teljesség igénye nélkül a vadrózsa szinonimái: ebrózsa, kutyarózsa, csipkefa, istenátkoztafa, csipke, csicskenye, csitke, csipkerózsa, gyepürózsa, tüskefa, kutyabokor, csipkebokor, bicske, csipkenyefa, hecsedli, hecsepecs.
Nagy előnyben vannak azon tisztelt olvasóim, akik megfogadták tanácsaimat és bringára pattanva járják a határ olykor alig járható utait, hiszen a tavaszi virágzástól egészen az érésig figyelemmel követhetik ennek a magas C - vitamin tartalmú csodálatos bogyónak a világrajöttét.
A fehértől a mély rózsaszínig pompázó virágok a bodzavirággal na meg
a cseresznye éréssel egyidőben nyílnak, de gyümölcsét csak az első fagyok után lehet szedni amikor egy picit megpuhulva készen állnak arra, hogy beteljesítve küldetésüket zsákmányul esve feldolgozásra kerüljenek. Azokat a bogyókat ne szedje amelyek ujjai közt könnyen szétnyomódnak.
Mindenképpen olyan helyen szedje amely távol esik mindenféle forgalmas közúttól. Így biztos lehet benne, hogy a természet lenyűgöző erejét viszi haza otthonába, hogy aztán a téli és a következő októberi napokat várva különleges alkalom legyen minden egyes csipkelekvárral készített étel elfogyasztása.
Szívből kívánom, hogy ismerje meg a csipkebogyó főzése alatt felszabaduló mennyei, semmihez sem hasonlítható illatot, mely méltó beharangozója a nem is olyan kis munkával készülő, de annál nagyobb értékkel bíró végeredménynek a Csipkelekvárnak.
Semmihez sem hasonlítható zamatos, kissé pikáns íze sütemények, fánkok, pirítósok, reggeli kenyér és kalácsok különleges ízesítője lehet. De nagyon jól hozzásimul a vadból készült ételek ízvilágához is, önállóan vagy csipkebogyó mártásként adva. Csipkebogyó mártás készítése:
4 - 5 evőkanál lekvár, egy evőkanál mustár, fél citrom leve és 3 - 4 evőkanál félszáraz bor elegyítésével.
Csipkebogyó tea
A csipkebogyó tea serkenti az epeműködést, ezért jó a májbántalmak ellen és kiváló vizelethajtó. Egyes vélemények szerint még a vesekövet is oldja.
A csipkebogyó hatóanyaga a magvakban rejlik, ezért a teát két kanál összetört csipkebogyóból készítjük: 10 percig főzzük, fél liter vízben.
Hogy a benne levő C vitamin ne vesszen el, a csipkebogyót a forrás pillanatában szórjuk a vízbe. Miután lehűlt, édesítve igyuk, langyosan vagy hidegen, a nap folyamán több adagban.
A csipkebogyó begyűjtése
Az egykori kutyatövis bokor, a vadrózsa korunkban már nagyra becsült gyógynövény, melynek több mint ötven faja ismert. A parlagi rózsa mellett mifelénk megtalálható a molyhos és rozsdaszínű, a piros és szürke levelű változat is. Ősszel minden felé ott bólogatnak előttünk a zömök bogyóktól terhes, hajlékony vadrózsabokor ágai. Mikor a bogyók barnás színárnyalatot nyernek, kezdődhet a szüretelés. A hecsedli lekvár jó minőségéhez feltétlenül fontos, hogy jól megválasszuk a szedés idejét. A bogyók vitamintartalma ugyanis a tenyészidő során egyre nő, mely csúcspontját a bogyók barnulása idején éri el.Az ősz beköszöntével a természet közelében lakok tudják, hogy gyakran az egész család kirándul, hogy begyűjtsék a télire szükséges csipkebogyó adagot, melyet ingyen ad a természet. És ezt nemcsak gyógytea, hanem a finom hecsedli lekvár formájában is, amit a csipkebogyóból főzhetünk.
A csipkebogyó tárolása
A csipkebogyó tárolása a legegyszerűbb, ha a húsdarálón megőröljük és az így nyert törmeléket hirtelen megszárítjuk. Ezzel az eljárással biztosíthatjuk a benne levő C-vitamin megmaradását a téli időszakra is. Naponta 10 grammnyi ebből az őrleményből bőven fedezi az emberi szervezet C-vitamin szükségletét. Ezen kívül, a csipkebogyóban szerencsés csoportosulásban meglévő más hatóanyagok révén, felvértezzük szervezetünket a fertőző betegségek, különösen a hűlés ellen.
Csipkelekvár házilag.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az üzletekben is kapható, mi több kíváncsiságból magam is vásároltam és be kell vallanom ízletes volt. Legalább is ez volt a szilárd meggyőződésem mindaddig, amíg kóstolásra került az itt bemutatásra kerülő házi csipkelekvár és elkészítésének folyamata.Ugye nem kell bizonygatnom, hogy a házi csipkelekvár jóval magasabb és természetesebb ízvilággal ajándékozott meg
mint bolti változata. Ezentúl bizony minden őszvégi - tél eleji kötelező befőzőmunkáim oszlopos feladata lesz a csipkelekvár főzése.
Elajándékozva egy - egy lekváros üvegecskét megbecsülést és elismerést kaptam. Hihetetlenül hálásak voltak a "kiválasztottak". Olyannyira, hogy magam is csak akkor jöttem rá ritkaságának hatékony értékére.
Nem is értem miért nem főztem azelőtt is, hiszen kiskoromban sokszor szedtünk csipkebogyót lekvár és tea alapanyagának, sőt annak idején az iskolából is kijártunk tél elején csipkebogyót gyűjteni.
Az igaz, hogy szúrós, tüskés cserjéje nem adja kisebb karcolások nélkül csodálatos gyümölcsét, de kérem higgye el megéri az első fagyok után elindulnia egy kis dércsípte csipkebogyó vadászatra. Nem véletlen, hogy népies elnevezése olyan sokrétű és találó.
A teljesség igénye nélkül a vadrózsa szinonimái: ebrózsa, kutyarózsa, csipkefa, istenátkoztafa, csipke, csicskenye, csitke, csipkerózsa, gyepürózsa, tüskefa, kutyabokor, csipkebokor, bicske, csipkenyefa, hecsedli, hecsepecs.
Nagy előnyben vannak azon tisztelt olvasóim, akik megfogadták tanácsaimat és bringára pattanva járják a határ olykor alig járható utait, hiszen a tavaszi virágzástól egészen az érésig figyelemmel követhetik ennek a magas C - vitamin tartalmú csodálatos bogyónak a világrajöttét.
A fehértől a mély rózsaszínig pompázó virágok a bodzavirággal na meg
a cseresznye éréssel egyidőben nyílnak, de gyümölcsét csak az első fagyok után lehet szedni amikor egy picit megpuhulva készen állnak arra, hogy beteljesítve küldetésüket zsákmányul esve feldolgozásra kerüljenek. Azokat a bogyókat ne szedje amelyek ujjai közt könnyen szétnyomódnak.
Mindenképpen olyan helyen szedje amely távol esik mindenféle forgalmas közúttól. Így biztos lehet benne, hogy a természet lenyűgöző erejét viszi haza otthonába, hogy aztán a téli és a következő októberi napokat várva különleges alkalom legyen minden egyes csipkelekvárral készített étel elfogyasztása.
Szívből kívánom, hogy ismerje meg a csipkebogyó főzése alatt felszabaduló mennyei, semmihez sem hasonlítható illatot, mely méltó beharangozója a nem is olyan kis munkával készülő, de annál nagyobb értékkel bíró végeredménynek a Csipkelekvárnak.
Semmihez sem hasonlítható zamatos, kissé pikáns íze sütemények, fánkok, pirítósok, reggeli kenyér és kalácsok különleges ízesítője lehet. De nagyon jól hozzásimul a vadból készült ételek ízvilágához is, önállóan vagy csipkebogyó mártásként adva. Csipkebogyó mártás készítése:
4 - 5 evőkanál lekvár, egy evőkanál mustár, fél citrom leve és 3 - 4 evőkanál félszáraz bor elegyítésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése