Rózsa, föníciai rózsa (gör. rhódosz, lat. Rosa phoenicea): a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, sok fajt és alakváltozatot, vadon élő és termesztett dísznövényt magában foglaló növénynemzetség; a nép nyelvén: a virágok virága, királynője. Az egyik legelterjedtebb szimbólumnövény.
- A közmondással szemben nem →tövise, hanem bőrszöveti eredetű, ezért könnyen letörhető tüskéje van.
- Kr. e. 660: Szappho a virágok kirnőjének, →Plinius a virágok fejedelmének, a kertek ékességének, Goethe a természet legtökéletesebb alkotásának nevezte. Minden kultúrában kiemelkedően fontos gazd., műv. és kultikus jelentőségű; eredetét és felhasználását számos legenda őrzi. Díszítő, gyógyító, fűszer és kozmetikai értékét fölfedezve és a fajok könnyű kereszteződését kihasználva idők folyamán sokféle kultúrformát hoztak létre.
- 1. A bibliai népek egyiptomi hagyományok alapján elsősorban a damaszkuszi ~ sokféle fajtáját termesztették. Jeruzsálem közelében a Bettar melletti Rózsavölgy Salamon egyik kertje volt (2005: egyike a nagy ~vízgyártó közp-oknak). Régi leírások utalnak a zsúfolt Jeruzsálemben a próf-k idejében még működő híres ~kertre, a ginnat veradimra. Palesztinában vadon csak a föníciai és a gyepű~ élt. A leggyakoribb volt a tömött fehér virágú, kiálló bibeoszlopos, kisebb, élénkpiros termésű föníciai ~, mely közel 3 m magas, hosszú, dúsan elágazó, sűrűn tüskés, sötétzöld lombú cserjeként inkább a nedves folyópartokon, alacsony párásabb síkságokon alkotott sűrű bozótot. A tömegesen kivadult gyepű~ sok helyen kiszorította. Szépségük alapján más virágokat is mondanak ~nak ma is: pézsma~, japán~, galileai mályva~, →koronás szellőrózsa, bodor~, török~ (mályvaféle), babér~, fehér tündér~, bazsa~, kínai bazsa~ stb.
- 2. A Szentírásban héber neve csak a Sir 24,18; 39,17 és a Bölcs 2,8: szerepel, mint bölcsesség képe, ill. az örvendezés ünnepi jele. A mai ún. jerikói ~val nem azonos. Gyakran használták a szót más szép virágra is, elsősorban →liliomra (sosan).
- 3. Mondavilága:
a) A görög-római kultúrában az 'istenek virága', ezáltal az örökkévalóság, a szépség, az élet, a fiatalság, a szerelem és az újjászületés (tavasz) jelképe. A fehér ~ úgy keletkezett, hogy a tengerből születő Aphrodité testét borító hullámok habjai fehér szirmú ~kká változtak; a fehér ~t Adonisz vére festette pirosra. Ámor szárnyai ~levelek voltak, nyilai a ~ tüskéi. Más hagyomány szerint a ~t Flóra istennő teremtette bánatában, amikor Ámor elfordult tőle, ezért jelentett a visszaküldött ~szál visszautasított szerelmet. Dionüszosz kedvenc virágaként viszont az öröm s a testi és szellemi szépség jelképe lett. A titánokat legyőző Zeuszt ~koszorúval ünnepelték. - A költőket, szónokokat, művészeket, hadvezéreket és államférfiakat ~koszorúval tüntették ki. A róm. cs-ság idején a győztes hadvezér pajzsára vörös ~ból kötöttek csokrot. A rómaiak ünnepein és a lakomákon a résztvevők ~koszorút viseltek; sírokat díszítettek vele. Néróról följegyezték, hogy egy ünnepre 200 ezer szál ~t hozatott, ami szakszerű termesztést és keresk-et tételez föl. A római ~kertek a legkedveltebb kirándulóhelynek számítottak; a téli hajtatáshoz a gazdagabbak áttetsző lemezes gipszlapokkal borított „üveg-házakat” is építettek. V. 23: a „Rosalia” ünnepen a szerelem istennőjének virágával köszöntötték a tavaszt. Temetéskor, halotti évfordulók alkalmával ~olajjal öntötték le a sírt, amit szertartásos halotti tor követett. - Az idők folyamán a ~kultusz orgiává fajult, s a ~ a földi gyönyör és élvezetek jelképe lett: főúri lakomákon a hatalmas ~díszítés mellett több mázsa ~szirmot szórtak szét. A koszorúkról letépett szirmokat a kelyhekbe szórták, ~szirommal töltött párnákon heverészve együtt itták a borral; a ~boros fürdők luxusát csak Kleopátra méteres vastagságú, tömött ~szirom-padlója múlta felül, amelyen Antoniust fogadta. A kertészetek nem győzték termelni a rengeteg ~t, a gabonaföldek sokkal jövedelmezőbb ~kertekké váltak, s ezzel a ~ az ókorban szegénységet növelő luxusvirág lett.
- b) A törökök a perzsáktól vették át a ~ szeretetét: hagyományuk szerint a ~ Allah verítékéből született szt virág; Allah maga avatta a virágok új kirnéjává a fehér ~t a lusta és álmos lótusz helyett. A ~ olyan szép volt, hogy a fülemüle tüstént beleszeretett. De amikor közeledni próbált, a tüskék halálra sebezték, és kifröccsenő vére pirosra festette a fehér szirmokat; így született a piros ~, a szerelem jelképe. A százlevelű ~ a 'Szépek szépe', akinek az ezerhangú fülemüle énekel. Arany Jánosnál a „bülbül szavú ~k” Faszli tör. költő Gül és bülbül (A ~ és a fülemüle) c. versét idézik, melyben a szerelmes madárka csodálatos dalt énekel a ~nak. Budán Gül baba sírja az egykor gazdag és változatos ~kertjeiről híres török idők ~kultuszának emléke.
- 4. Termesztésének legrégibb közp-ja a hazája, Perzsia. Korabeli utazók írásai szerint a vadon növő ~ elsősorban Perszepolisz környékén fordult elő óriási változatosságban és tömegben. Az 5-8 m magas, 2 arasznyi törzsátmérőjű óriás ~fák lombozata szinte nem is látszott a tengernyi virágtól. - A hinduknál a szegények ~val adóztak a királynak. Kínában főleg ~olaj céljára termesztették nagy tömegben, díszítő szerepét a kínai bazsa~ töltötte be. Egyiptomban a Kr. e. 5. sz: kezdték termeszteni, s a forró klímában illóolajban oly gazdag szirmok érlelődtek, hogy a ~termesztés hatalmas fejlődésnek indult. A híres fájumi ~kertek szállították sokáig Rómának is a tengernyi ~t. - Eu-ban elsőként a kultúrfajok ősének tekinthető damaszkuszi ~ terjedt el, majd egyre több változata. Ny-Eu-ban a parlagi, Angliában inkább a rozsdás ~ változatait kedvelték. Az eu. ~kultusz a 18. sz: Fro-ban érte el csúcsát, s lett a tavasz, a fiatal viruló élet, ártatlanság, szépség és lángoló szerelem jelképe.
- 5. Felhasználása. Már az ókorban igen sokféle módon hasznosították. A szirmaiból készült ~olaj és ~víz a legfontosabb és legdrágább termék volt, egyszerre gyógy- és illatszer: torokfájásra, mandulagyulladásra, fejfájásra, lázcsillapításra, sebkezelésre, szemgyulladásra, gyomorbántalmakra éppúgy használták, mint bőrápolásra v. rituális mosakodásra. Az orvosi gyakorlatban a fehér ~kat alkalmazták elsősorban; ~olajat főként a damaszkuszi ~ különlegesen erős illatú virágaiból nyertek. - A ~olajat többféle módon is gyártották. Legegyszerűbben tiszta oliva- v. egyéb nemes olajban napokig áztatták az összezúzott szirmokat, közben 7x átszűrték, míg víztiszta illatos folyadékot kaptak. A valódi olaj előállításához Indiában forró napon vízben áztatták a szirmokat, majd a víz tetején megjelent apró olajcseppeket fonalakkal itatták fel, s ezekből kipréselték az olajat. A gyártás meggyorsítására később vízzel desztillálták a szirmokat. Ilyen olaj előállítására a damaszkuszi, a százlevelű és a pézsma~ változatai bizonyultak a legalkalmasabbnak. Ált. 1 kg ~olajhoz félmillió virágra (kb. 30 mázsa szirom) van szükség. - A ~víz, mely az indiai étkezésnek ma is részét képezi, házilag úgy készül, hogy a szirmokat hűvös helyen meghatározott ideig vízben áztatják. A perzsáknál fontos tisztálkodási folyadék volt, amellyel az arcot, kezet, sőt a lábat is megmosták. A törököknél gülab néven lett a szert-ok része. Jeruzsálem elfoglalása után Omár kalifa a Salamon elpusztult tp-a helyén lévő sziklát ~vízzel mosatta le, mielőtt a sziklamecset építését elkezdte. - A ~viaszt a szirmokról nyerik, illatos kenőcsök készítésénél használják; a ~balzsamot szirmokból főzik és besűrítik; a ~méz a méhek által begyűjtött nektár; a ~púder ~ fája kemény, tömör, sárga alapon skarlátpirosan csíkozott, eleinte még illatos, s különösen faragásra alkalmas. A keresk-ben más fajok illatos fáját is ~fának nevezték.
- 6. Az Egyház kezdetben nem fogadta be jelképei közé, mert túlságosan kötődött a pogány rítushoz. →Tertullianus keményen ostorozta a ~koszorúk és -füzérek használatát, →Alexandriai Kelemen bűnnek minősítette a ~díszt. Pozitív jelentéssel először vt-aktákban jelent meg, mint a vértanúság jelképe és virága: Szt Felicitas és Perpetua vt-aktája szerint Saturus a mennyországban ~t látott: „Miközben 4 ember vitt minket, nagy térség nyílt előttünk, olyan volt, mint a zöldellő kert ~fákkal s mindenféle virágokkal” (11,5). Az 5. sz: Mária-ünnepeken a római →Santa Maria Maggiore-bazilikában sztmise közben hófehér ~szirmokat hullattak a hívek közé. A karoling korban kir. rendelet szól a ~ ültetéséről; ennek hatására a legkorábbi, ismert ktorkertekben is kimutatható jelenléte. A St. Gallen-i tervrajzon (→kolostor) is szerepel. Ettől kezdve a Ny-i kódexirod. szerint a ~ az egyik legfontosabb gyógynövény is, s ezt a hagyomány még a 19. sz. elején is őrzi (Mo-on 1789: Veszelszki Antal, 1813: Diószegi Sámuel).
Ker. hagyomány szerint a ~ kezdetben tövistelen volt, csak a bűnbeesés óta vannak tövisei. A fehér ~ mint a tisztaság virága a kk-ban csak a szüzeket illette meg (→mirtusz). - Sajátos ker. jelentésben mutatja be a ~t →Walahfrid Strabo OSB és →Hrabanus Maurus OSB. Strabo szerint „a mártírok vérétől ékes”, s a liliommal együtt Máriának ajánlja: „A háborúban ~t, a békében liliomot arass!” Strabónál találkozunk először a később állandósuló virágoknak virága kifejezéssel. - A 11. sz-tól van adat arra, hogy a pápák jeles személyiségeknek, tiszteletük jeléül, →aranyrózsát küldtek. A →rózsakereszt titkos társaságok jelvénye. - A nyolc boldogság, 1120 k. a Liber floridusban a remény jelképe, a →lorettói litániában Mária megszólítása: Rosa mystica, 'Titkos értelmű ~'. - M. nyelvemlékben először 1196 k. az →Ómagyar Mária-siralomban fordul elő. - A hagyomány szerint a →rózsafüzér a nevét a kezdetben préselt ~szirmokból összefűzött illatos szemekről kapta; Szt Domonkos7.
Ikonográfia: A gör. mitológia szerint a ~ a haldokló Adonisz véréből született. Aphrodité attrib-a lett. A rómaiaknál a szerelemnek és istennőjének, Venusnak és a tavasznak a virága, a ~koszorú v. ~k kosárban a →májusRosalia).
- A keresztény műv-ben a ~ a leggyakrabban ábrázolt, legsokoldalúbb jelkép, a →fény szimbóluma. A katakomba-festészetben önálló virág, csokor és koszorú formájában fordul elő (→pécsi ókeresztény sírkamrák). Szt Felicitas és Perpetua szenvedéstört-ében a vt-k a haláluk előtt ~kat és ~fákat láttak a Paradicsomban. Ettől kezdve a ~ a paradicsomi boldogság és a mennyország jelképe (→rózsaablak). A fehér ~ a tisztaság, a vörös ~ a vér és a vtság jele.
- A ~ a virágok kirnője, ezért a világ kirnőjének, Máriának a virága és jelképe (→Mária ábrázolása, →Rózsás Madonna); gyakori a Madonna és a kis Jézus ~lugasban. Mária kezében gyakran helyettesíti a jogart. A vörös ~ önfeláldozó szeretetét és Fiával együttszenvedését (vértanúságát) jelképezi. Az eredeti bűntől való mentességére utalva a kk. képeken Mária ~ja gyakran tüske nélküli (→szeplőtelen fogantatás), ill. tüske nélküli pünkösdi ~.
- 5 ~ (v. ~szirom) az 5 Szt Sebet jelenti; a vörös ~ Jézus értünk hulló vérének, az „égi harmatnak” (latinul ros) kifejezője. A Madonna-képeken a gyermek Jézus kezében lévő piros ~ eljövendő áldozatának jelképe. - Angyal kezében a ~ a Paradicsomra utal (ált. tüske nélküli). -
A ~ VI. Adorján p. (ur. 1522-23) kezdeményezésére a gyónási titokra utaló díszítés lett a gyóntatószékeken. Más Mária-szimbólumokkal együtt tp-ok boltozatának záróköveként is gyakran látható. - Fro. szimbóluma. - Mo-on a kassai szárnyasoltár Rózsás Madonnája hátterében ábrázoltak ~indákat (15. sz. vége). - Remete Szt Antal, Szt Dorottya Erzsébet (kötényében v. kosárban ~k), Néri Szt Fülöp, Hemma, Hermann Szt József (kehelyben 3 ~), Szt Lidvina, Flüei Szt Miklós, Limai Szt Róza, Viterbói Szt Róza, Palermói Szt Rozália, Lisieux-i Szt Teréz (feszület és ~k), Szt Vince attrib-a.
- 8.→pentagramm, a →püthagoreusok titkos ötágú csillaga, a kelta papok szt jele. A mennyezetre akasztott ~szál, a titkos társaságok nevében szereplő ~, a tp-ok rozettái (~ablakai) mind valamely tiszt-et igénylő titokra utalnak. A törökök hite szerint Allah 5 titkát is a ~ virága rejti. A germánok ~val jelölték ogy-ük helyét. A sárospataki vár híres termének névadója, a „sub rosa” kifejezés és a ~ díszítés Eu-szerte az állami titoktartás jelképes tartalmát hordozta. A legenda szerint ennek eredete a görögökre megy vissza, akik a perzsák elleni döntő csatájuk haditervét egy ~bokor árnyékában dolgozták ki. A titokzatos ártó szellemek távoltartására a rómaiak ~bokrot ültettek a bejárathoz, a kínaiak szirmokkal teli zsákot, a kaukázusiak ~ágat akasztottak ajtajukra. Ky.Z-** a szárított szirmok őrleménye. A jelképei. - Sírokat már az etruszkok díszítettek ~val. A róm. halottkultuszban a legfontosabb virág, külön ünneppel ( (kosárban), Árpádházi Szt A ~ minden kultúrkörben kötődik a természetfölöttihez, elsősorban szépsége miatt kezdettől fogva a távoli, megfoghatatlan istenivel való egység jele. Emiatt titokzatosság, rejtély övezi, misztériumok hordozója, és a rejtettség, a titok szimbóluma. Ámor ~t adott a hallgatás istenének, hogy megőrizze Venus titkát. A ~ spirálban elhelyezkedő csészeleveleinek két külső tagja mindkét oldalán sallangos, a középső az egyoldali átfedés miatt csak egyik szélén sallangos, a két belső csészelevél széle teljesen ép: e szerkezetben fölfedezhető a Miasszonyunk ~koszorújának mondta. -
Petz II/2:670. - Lipffert 1976:70. - Kirschbaum III:533. - Sachs 1980:67. - KML 1986:271. - BL:1549. - Kereszty 1998:397. - Stirling II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése