Későn válaszolok, de sokat visszhangoznak bennem a soraid, és sokat segítenek nekem is, hogy elfogadjam, hogy Márta elment. Annyi bölcsességgel, megnyugvással és belenyugvással írsz, hogy a tragédiától távol, egészen másként, megváltoztathatatlanul természetesnek tűnik fel, ami történt. De a legjobb olvasni mégis azt, hogy ti ketten egymás társaként ebben a hatalmas útra való felkészülésben együtt voltatok, hogy mind a ketten elfogadtátok a magatok részét, és együtt, bátran néztetek, nézel szembe vele. És biztos vagyok benne, hogy a szívedben és gyermekeitek és unokáitok szívében Ő veletek él tovább.
Szeretettel:
Vidovszky Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése