Kondoleáló levelek - 52.

      

Kondoleáló levelek - 52.

                                        „Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak

                                               által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.

                                              Azért nem csüggedünk; sőt, ha a mi külső emberünk megromol

                                              is, a belső mindazonáltal napról napra újul. Mert a mi pillanatnyi

                                              könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;

                                              mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra;

                                              mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

                                                                                                                           II.Korinthus 4:15-18.

  Kedves Laci és Családod!
 Szomorú szívvel olvastuk a gyászjelentést Márta elvesztéséről.

Sok éven át tartott küzdelme a rákkal, mélységesen értjük és átérezzük a jó és a rossz diagnózisok hullámhegyein és hullámvölgyein való kitartó evezésetek nehézségeit és örömeit.

Igen örömöket is,  – mi is megtapasztaltuk többszörösen is – mert Isten csodaképpen örömöket és vigasztalásokat is ad útközben. Aztán már eljutunk odáig, hogy gondolataink és reménységeink képesek felülemelkedni a diagnózisokon, teljesen Isten kezébe téve életünket.

Nagyon nagy dolognak tartjuk, hogy az egész Család össze tudott fogni a nehézségekben, ahogy az ikrek gondozásában is, úgy Márta betegsége is még jobban összekovácsolta a Családot.

Kedves Laci, mélységes tiszteletünk, hogy be tudtad tartani, amit esküvőtökön fogadtál:

„... és Őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, vagy boldogtalan állapotában, holtomiglan, vagy holtáiglan, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek!...”

Nagy dolog ez, persze hívő emberek életében természetes dolog. De mégis, ezt nem könnyű végig megvalósítani. Valaki ezt így fogalmazta meg: „Mi nem tudjuk betartani az eskünket. Nem mi tartjuk meg az esküt, az ESKÜT, az eskü tart meg minket!” Pontosabban az ESKÜ Istene, Ő tart meg minket, az Ő szeretete képesít erre Bennünket!

Évenkénti beszámolóid alapján jó volt bepillantani az életetekbe,  hétköznapjaitokba, ahogy Nektek sikerült az eskü betartása.

Minden fényképen, amit láttam, Márta mindig mosolyog. És most Te nem szomorú, fájdalmas arcát idézed fel, hanem gyűjtöd a mosolyait! Nagyon szép, nemes gondolat!
„Mindenki azt gyűjt, amit értékesnek tart…” van, aki pénzt gyűjt, van, aki bélyeget, van, aki könnyeket, és van, aki mosolyokat, amelyek békességet sugároznak. Isten adjon Neked is tartós békességet!

Kedves Laci, sajnos nem tudunk elmenni a temetésre, Miklós Debrecenben lelkésztovábbképzést tart 3 napon át, én pedig ingadozó vérnyomással, és szédelgéssel itthon fekszem.
 Az egész Családnak, Édesanyádnak is sok erőt és lelki békességet kívánunk sok szeretettel:
                                                                              

Szarka Miklós családja nevében:

Gyopár.
  

„A csendes elmélkedés fényében az elmúlástól való lappangó félelmünket lassan felváltja a beteljesülés vágya, hogy földi utunkról hazatérve újra szeretet(t) lényekké váljunk az örökkévalóságban.”    

(Simon András grafikus művész.)