Kondoleáló levelek - 53.

Kedves Laci! Mártika elvesztése nekünk is veszteség. Bár életünk során nem voltunk sokat együtt, ő előttem mindig a tökéletesség képe volt.

Először nagyanyám, Nanóka szájából hallottam kisgyermekkoromban a budapesti unokatestvérekről, majd találkozhattunk is kolozsvári nyaralásaik alkalmával, később pedig mi is mehettünk találkozni az unokatastvérekkel.

Láttuk ifjúként, feleségként, anyaként, nagymamaként. Minden viszonyban megállta a helyét, maradandót alkotott, sőt példakép volt.

Egyénisége, emléke bizonyára mély nyomot hagyott környezetében, utódaiban. Így az ő egyénisége nem veszett el, tovább él szeretteinek körében és bennünk is.

Így legyen.

Vigasztalódást kivánunk mindannyiatoknak. 

Kálmánék Kolozsvárról