Kondoleáló levelek - 65.

Kondoleáló levelek - 65.

Márta ajándék volt a Jóistentől. Kedvessége, szeretete, szerénysége példaértékű volt! Csak csodálni tudtam azt a mérhetetlen lelkierőt, mellyel végigküzdötte betegségét! Soha senkit nem „terhelt” a panaszaival, tüneteivel, de mindvégig nyitott maradt a mások problémáira, örömeire, a velük történt eseményekre…

           Hangja  csilingelő volt, átsütött rajta lelke tisztasága, szeme mosolygott, egész lénye derűt és életszeretetet sugárzott. Márta birtokában volt valami magasrendű tudásnak, ami csak igen keveseknek adatik meg. Az ember hajlamos volt a társaságában elfelejteni hogy beteg!!!

Laci, tudjuk, hogy mindennek a hátterében a te odaadó, fáradságot nem kímélő szereteted, tökéletes, önzetlen ápolásod állt. Márta teljes mértékben biztonságban érezte és érezhette magát melletted!!! Mártát szerette a Jóisten, hogy ilyen lélek és élettársat adott mellé. Gyermekeitek úgy szintén a ti lelkületeteket viszik tovább, Mártának az ő szeretetük és aggódásuk is sokat jelenthetett… Milyen szeretettel tudott beszélni az unokáiról, micsoda öröm volt számára látni, hogyan növekednek egészségben, okosságban, szeretetben…

          Féltem, hogy amikor szeptember 6-án Feri átvitte Eszter kislányait, megterhelő lesz Márta számára – de nem,  hogy tudott örülni nekik, Feri mesélte, hogy Laci te még meg is köszönted, hogy milyen jól esett Mártának látni, mennyit fejlődtek, amióta nem találkoztak…

            Márta már hazatért, csak az ittmaradottak számára lesz sokáig nagyon üres a világ nélküle…

          Amióta tudom, hogy ő megtért Atyja Örömébe, folyton egy vers jár az eszemben. Engedd meg, hogy ide másoljam:

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is -  valamit."

          Ha jónak látod, küldd el Zsuzsának és Dórának is. Sokat gondolunk rájuk, és kérjük a Jóistent, hogy adjon számukra is lelki békét és megnyugvást. Édesanyjuknak már soha többé nem lesz fájdalma, és már soha többé nem fog meghalni…

          
          Lelke pedig, mely már a Jóistennél van, örökké él és valamilyen titokzatos módon velünk marad…

            Azon az éjszakán, amikor Márta megtért Teremtőjéhez, álmomban vele voltam. Sokan álltuk körül az ágyát, mindenki ott volt, akiket szeretett és zsoltárokat énekeltünk, konkrétan három zsoltárt, de csak az utolsót ismertem jól, a „Mint a szép hímes patakra a szarvas kívánkozik”. Néhány másodpercre megfoghattam a kezét, éreztem a szép, puha kis kezet a tenyeremben, aztán elengedte a kezemet… Ekkor felébredtem, de nem mertem szólni senkinek, hiszen olyan hihetetlen volt számomra, hogy végleg eltávozzon körünkből…

            Kedves Laci, Isten adjon sok erőt, hogy a történteket el tudjad viselni, hiszen Rád még nagyon nagy szüksége van kis családotoknak. 

          Sok szeretettel ölelünk 


          Nóra és Feri