Olyan borzalmasan érintett minket az, ami Veletek történt, hogy egyszerűen minden szó szürkének és silánynak hat. Ezért nem írtam eddig, mert nem tudom, hogy mit lehet ebben a helyzetben írni, ami nem csöpögős, nem vigasztaló, hanem valami emberi. Ha tudnék valamit tenni, hogy enyhítsem a fájdalmad, akkor biztosan megpróbálnék hegyeket elhordani, de így nem marad más, mint az, hogy őszintén csak annyit mondjak, hogy bennem is iszonyú űr maradt. Én tudom, hogy minden elválás nagyon nehéz, hiszen mi is átéltük már, és borzalmas sok idő, mire az ember azt a mardosó ürességet megpróbálja amolyan lelki bicebócasággal kitölteni…
Olyan megható,ahogy a trapézról írsz. Bizony a legklasszabb társ voltál ebben az iszonyatos kálváriában, amit végigcsináltatok együtt. Én nem tudtam volna ilyen hittel, bizakodással és pozitív hozzáállással a társam mellett lenni, hiszen magam mellett állni sem tudok sokszor… Csak abban szeretnélek megerősíteni, hogy hidd el, Márta a legodaadóbb és legbátrabb barátot, társat, EMBERT tudhatta maga mellett a Te személyedben. Egy soha nem csüggedő, mindig pozitív gondolatokat sugárzó klassz fickó vagy! Olyan klassz, hogy Márta ezt végig érezhette, tudhatta!!!
Nagyon furcsa az a világ – számunkra -, ahol már ő van. Mi még társban, hiányban, ürességben gondolkozunk, ők meg örömben, Isten melletti boldogságban, munkában… Ez lehet az egyedüli vigasz talán.
Tudod, meséltem egyszer, hogy Joci halála után egyszer „találkoztam” vele… No nem spiritiszta szeánszon, hanem egy könnyű álomban látogatott meg. Nem felejtem el az elégedettséget, tisztaságot és boldogságot, amit láttam az arcán. Lehet, hogy hülyének tartasz, hogy ilyeneket írok, de nekem nagyon számítanak az ilyen dolgok, valahogy nekem a földi szemeimmel és érzékeimmel is tudni kell, hogy akit szeretek, az jól van, és végre révbe ért. Ezt jelentette nekem a találkozás, és akkor tudtam csak leválni róla, mert éreztem, hogy az ő révbe érése engem is felszabadít.
Túl sokat írok, mintha itt lennél és beszélgetnénk. Szeretnél velünk lenni és tényleg beszélgetni? Ha úgy érzed, hogy van erőd, akkor készen állunk mindannyian!!! Épp Ádámmal mondtuk, hogy az első adandó alkalommal, mikor úgy érzed, hogy jó lenne együtt lenni, akkor bárhol és bármikor együtt lehetünk, csak szólj!
Sokat imádkozom érted, de nem tudom nagyon cifrázni. Az imám kb. annyiból áll, hogy „légy Lacival ma este is”. Nem tudok szépen kerek mondatokban, veretesen… Szerintem ennyi elég…
Nagyon szeretünk, ahogy Mártát is nagyon-nagyon szerettük, ezért fáj annyira…
Szia, bocsánat a sok belőlem kiömlő kesze-kusza mondatért.
Most ennyi telt:
Tímea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése