Tegnap délben tudtam meg (iskolában olvasva leveleim) a szomorú hírt. Megállt az idő... Megrendített, mert úgy tudtam, hogy Márta jobban van, hogy a nagy vész elmúlt, hogy meggyógyult.
Tegnap egész nap rád, rátok gondoltam. Nincs emberi vigaszszó.Áprily Lajos csatolt versét küldöm neked nagyon sok szeretettel!
Ölelünk:
Annamari, Ákos és Aba.
Tudom,
hogy hull a Nap
örömök
szállanak
kedves
fők hullanak
sírdombok
mállanak.
Egy-egy
kéz, drága kéz
mindegyre
elereszt
mindennap
vereség
mindennap
új kereszt.
Szem
mögött, szó mögött
gondárnyék
feketül.
És
mégis: ne remegj
nem
maradsz egyedül.
Ködödben
csillag ég
gondodból
fény terem
vers-lelkek
lengenek
nyomodban
ezeren.
Zászlós
és halk csapat
elszánt
és bús-szelíd
vers-lelkek,
viharos
vadkorban
tetteid.
S
szűkülő kör mögött
halkuló
ház körül
mélyülő
bú felett
hűség
áll őrödül.
Jó
lelkek, annyian
árvák
és elesők
szépséget
szomjazók
kútfődet
keresők.
Szédülni
nem szabad
zuhannod
nem lehet:
szirten
is rózsaág
vigyázza
lelkedet.
Tudom,
hogy két kezem
nem
part és nem erő:
maholnap
aszú ág
szélvert
és remegő.
Mentésre
ingatag
tartásnak
nem elég
síkon
át, hegyen át
kinyújtom
tefeléd.
Örömök
szállanak
kedves
fők hullanak
vén
sírok mállanak
estébe
hull a Nap.
Szem
mögött, szó mögött
gondárnyék
feketül.
És
mégis - ne remegj:
lélek
van teveled
nem
maradsz egyedül.
(Áprily Lajos)
+++
A vers címe: Biztató vers magányosságtól rettegő léleknek. Nem írtam oda, mert hozzád nem talál ez. Tudom, hogy nem rettegsz a magányosságtól. A hír óta állandóan Márta nyugodt mosolya van előttem és nem értem: miért? Ezzel sokan így vannak most.
Ölelünk:
Annamari és a fiúk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése