Kondoleáló levelek - 45.
...amikor nyáron telefonon beszélgettünk Mártával,olyan jókedvű, aranyos, kiegyensúlyozott volt, hogy újra kezdtünk bizakodni, hogy még ez a kezelés, ésminden rendben lesz...
Nem akartunk látogatni, biztosan a gyógyszerek után elég gyengeaz ember (hallottuk a sógornőmtől is hogy a chemo után hazament ésgyenge fáradt volt..stb), de nem gondoltuk, hogy már nem is lesz több alkalom.
A könyvről beszéltünk, aminek fejezeteit a szeretetről felolvastam a Szüleimnek is, akiknek nagy örömet szereztem vele és mondták,Imre örülhet, hogy ilyen barátai vannak.
Márta mondta, hogy jólesik hallani a visszajelzést.
Beszélgettünk a gyerekekről, unokákról..., büszkeséggel szeretettel emlegette őket, Titeket.
Laci utolsó email üzenete vetítette előre a várhatót, amikor már cyanosis, gyengeség és légszomj alakult ki...
Nagyon boldogok lehettünk, hogy Mártát megismertük, én úgy éreztem Imre szerencsés Lacival, én meg ráadásul kaptam Márti barátságát. Mert ezt az őszinte,szeretetteljes kapcsolatot csak így nevezhetem, ahogyan a hívő ember fordul azok felé akiket szeret, (hibáikkal együtt is ) és akikért aggódik.
Sokat gondolok arra a bibliai idézetre, mely szerint:".. az Úr különböző pályákra indít el bennünket,... egyeseket megszentel és maga mellé felemel..."
Fogadjátok őszinte részvétemet,és keressetek bármikor, a napnak mind a 24 órájában, ha bármiben is segíthetek,
Romicsné Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése